PT-141 10mg
PT-141 (bremelanotid) – melanokortin analóg, amely a KIR MC4R receptorán hat, klinikailag vizsgált. Ár és tételelemzés.
49.00 EUR · Raktáron
Ez a termék kizárólag tudományos és kutatási célokra, valamint HPLC-analízis referenciastandardjaként szolgál, és nem engedélyezett gyógyszer. Nem alkalmas emberi vagy állati betegségek diagnosztizálására, kezelésére vagy megelőzésére. Nem engedélyezte sem az FDA, sem az EMA, sem bármely nemzeti hatóság. Az ezen az oldalon szereplő információk tudományos-ismeretterjesztő célt szolgálnak, és nem minősülnek orvosi tanácsnak, alkalmazási javaslatnak, sem a klinikai hatásosságra vagy biztonságosságra vonatkozó állításnak.
PT-141 – milyen peptidről van szó
A PT-141, más néven bremelanotid, a Melanotan II szintetikus származéka. A melanokortin családba tartozik, de receptor-aktivitási profilja jelentősen eltér az alapmolekulától.
A vegyületet pigmentációs analógok vizsgálata során fedezték fel, ahol a pigmentációtól független aktivitást észleltek. Ez a felfedezés más irányba terelte a kutatási érdeklődést.
A leírt fő aktivitás a központi idegrendszerben található melanokortin-4 receptoron (MC4R) jelentkezik, nem pedig a pigmentációért felelős melanokortin-1 receptoron (MC1R).
A csoport ősmolekulája az α-MSH – egy hormon, amelyet a szervezet maga termel. A Melanotan II ennek stabilabb szintetikus változata. A PT-141 az, ami a Melanotan II részleges lebontása után marad: egy hét aminosavból álló ciklikus peptid. Ez a kis változás megváltoztatja a receptor-kötődést – a PT-141 szinte egyáltalán nem hat az MC1R-re (pigmentáció), de megőrzi hatását az agyban található MC3R-re és MC4R-re.
A bremelanotid ugyanannak a molekulának a tudományos neve.
Hatásmechanizmus
A molekula a hipotalamuszban található melanokortin-4 receptorhoz kötődik. A vaszkuláris rendszerre ható vegyületekkel ellentétben itt a mechanizmus központi – az agyban kezdődik, nem a perifériás szövetekben.
Ez a különbség lényeges, mivel megkülönbözteti a vegyületet a foszfodiészteráz-gátlóktól, amelyek hatása vaszkuláris. A két mechanizmus egymástól független.
A melanokortin-4 receptor az étvágy és az energiaegyensúly szabályozásában is részt vesz, ami önálló kutatási irányt indokol ugyanazon a receptoron.
Állatkísérletekben nyomon követték, mi történik az MC4R aktiválása után: a hipotalamusz egy kis területén (mediális preoptikus terület) dopamin szabadul fel. Ez a terület a motivációért felel, nem magáért a végrehajtásért. Ezért a PT-141 egy már létező jelet erősít, nem hoz létre újat – megfelelő inger nélküli vizsgálatokban nem mutatható ki hatás.
Kutatási adatok és megfigyelések
A megfigyelések a központilag közvetített válaszokra összpontosítanak, és standardizált kérdőívekkel, ellenőrzött körülmények között követték nyomon.
Egy külön kutatási csoport az étkezési magatartásra gyakorolt hatást vizsgálja, amely ugyanannak a receptornak az energiaszabályozásban betöltött szerepéből ered.
Megállapították, hogy a válasz bizonyos késéssel jelentkezik az alkalmazáshoz képest, ami megfelel a mechanizmus központi jellegének. Szubkután alkalmazás esetén a legmagasabb vérkoncentráció körülbelül egy óra után alakul ki, a hatóanyag fele pedig körülbelül 2,7 óra alatt bomlik le. A válasz később jelentkezik, mint a vérkoncentráció csúcsa, és azután is fennmarad.
A klinikai vizsgálatok három csoportba sorolhatók: férfiaknál – intranazálisan és szubkután (Molinoff 2003, Diamond 2004); nőknél – intranazálisan (Safarinejad 2008); nőknél – szubkután, két nagy III. fázisú vizsgálat (RECONNECT, 2016–2018). Ez az egyetlen peptid ebben a kategóriában, amelyet mindkét nemnél vizsgáltak.
A publikált adatok értelmezésekor figyelembe kell venni a preklinikai és klinikai körülmények közötti különbséget. A sejtkultúrákból és állatmodellekből származó eredmények mechanizmust írnak le, de nem tesznek lehetővé mennyiségi következtetéseket emberi körülményekre vonatkozóan.
A preklinikai vizsgálatokban alkalmazott dózistartományok a fajok közötti metabolikus különbségek miatt gyakran nem fordíthatók le közvetlenül. Ezt a korlátozást az összefoglaló munkák következetesen megemlítik.
Példaszámítások
Az alábbi számítások kizárólag matematikai példák, amelyek bemutatják az összes anyagmennyiség, az oldószer térfogata és a kapott koncentráció közötti összefüggést. Nem jelentenek dózisajánlást, alkalmazási sémát vagy használati utasítást.
10 mg feloldása esetén 2 ml bakteriosztatikus vízzel:
A kapott koncentráció 5 mg/ml, és 0,20 ml tartalmaz 1 mg hatóanyagot.
Példaértékek:
- 0,1 ml = 0,5 mg
- 0,2 ml = 1 mg
- 0,3 ml = 1,5 mg
- 0,4 ml = 2 mg
- 0,5 ml = 2,5 mg
Tudományos publikációk áttekintése
A PT-141 azon vegyületek közé tartozik ebben a kategóriában, amelyek ellenőrzött klinikai vizsgálatokon estek át, így a rá vonatkozó adatok rendszerezettebbek, mint a legtöbb itt szereplő peptid esetében.
Az eredmények a vizsgált konkrét populációkra és körülményekre vonatkoznak.
Az intranazális formát 2008-ban elhagyták, mivel egyes résztvevőknél megemelkedett a vérnyomás. Ezután minden vizsgálat szubkután formával, alacsonyabb dózisban folytatódott. A III. fázisban 1,75 mg egyszeri szubkután dózist alkalmaztak. 2019-ben ezt a formát az USA-ban egy konkrét indikációra engedélyezték nőknél. Ezt szakirodalmi tényként közöljük, nem alkalmazási útmutatóként.
A placebóhoz képesti különbség ezekben a vizsgálatokban statisztikailag szignifikáns, de kicsi.
Biztonságossági adatok a vizsgálatokból
A leggyakoribb megfigyelések: hányinger, kipirulás és fejfájás. A III. fázisban a résztvevők körülbelül 40%-ánál jelentkezett hányinger – leggyakrabban a kezelés elején, majd enyhült. Körülbelül 13% hagyta abba a részvételt emiatt. Ritkábban: reakció az alkalmazás helyén és orrdugulás (intranazális forma esetén).
A vérnyomás átmenetileg emelkedett – a szisztolés körülbelül 6 Hgmm-rel, a diasztolés körülbelül 3 Hgmm-rel. A csúcs 2–4 órával az alkalmazás után következik be, és a 12. órára normalizálódik. Emiatt állították le az intranazális programot.
Ismételt alkalmazás esetén a bőr egyes területeinek elsötétedését írták le – az arcon, az ínyen és a mellkason, gyakrabban sötétebb bőrűeknél. Ez az MC1R-re gyakorolt maradék hatásból ered. Dózisfüggő, és nem mindig múlik el.
Leírt kölcsönhatások: PDE5-gátlókkal (a két érrendszeri hatás összeadódik), alkohollal (fokozott hányinger és szédülés), vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel (kiszámíthatatlan hatás). A PT-141 lassítja a gyomorürülést, ezért lassítja az azonos időben szájon át bevett anyagok felszívódását.
Az ebbe a kategóriába tartozó vegyületek általános korlátja a hosszú távú, ellenőrzött humán vizsgálatok hiánya. A rendelkezésre álló információk a mechanizmust és a rövid távú megfigyeléseket írják le, nem a hosszú távú alkalmazás biztonságossági profilját.
A termék kizárólag kutatási célokra szolgál. Nem élelmiszer, étrend-kiegészítő vagy gyógyszer, és nem betegségek diagnosztizálására, kezelésére vagy megelőzésére szolgál.