PT-141 10mg
PT-141 – az MC4R-en ható melanokortin-analóg (bremelanotid), amelyet a központi melanokortin-jelátvitel kapcsán vizsgálnak. Ár és tételelemzés.
49.00 EUR · Raktáron
Ez a termék kizárólag tudományos és kutatási célokra szolgál, és nem engedélyezett gyógyszer. Nem alkalmas emberi vagy állati betegségek diagnosztizálására, kezelésére vagy megelőzésére. Nem engedélyezte sem az FDA, sem az EMA, sem bármely nemzeti hatóság. Az ezen az oldalon szereplő információk tudományos-ismeretterjesztő célt szolgálnak, és nem minősülnek orvosi tanácsnak, alkalmazási javaslatnak, sem a klinikai hatásosságra vagy biztonságosságra vonatkozó állításnak.
PT-141 – mi ez a peptid
A PT-141, más néven bremelanotid, egy szintetikus peptid, amely a Melanotan II származéka. A melanokortin családba tartozik, azonban receptor-aktivitási profilja jelentősen eltér az eredeti molekulától.
A vegyületet pigmentációs analógokkal végzett kutatások során fedezték fel, amelyek során a pigmentációtól független aktivitást azonosítottak. Ez a felfedezés más irányba terelte a kutatási érdeklődést.
A leírt fő aktivitás a központi idegrendszerben található melanokortin-4 receptoron valósul meg, nem pedig a pigmentációért felelős melanokortin-1 receptoron.
A csoport őse az α-MSH – egy hormon, amelyet a szervezet önmaga termel. A Melanotan II ennek egy stabilabb szintetikus változata. A PT-141 az, ami a Melanotan II részleges lebomlása után megmarad: egy hét aminosavból álló ciklikus peptid. Ez a kis változás megváltoztatja a receptort – a PT-141 szinte egyáltalán nem hat az MC1R-re (pigmentáció), de megőrzi hatását az agyban található MC3R és MC4R receptorokon.
A bremelanotid ugyanennek a molekulának a tudományos neve.
Hatásmechanizmus
A molekula a hipotalamuszban található melanokortin-4 receptorhoz kötődik. Ellentétben az érrendszerre ható vegyületekkel, itt a mechanizmus centrális – az agyban kezdődik, nem a perifériás szövetekben.
Ez a különbség lényeges, mert megkülönbözteti a vegyületet a foszfodiészteráz-gátlóktól, amelyek hatása vaszkuláris jellegű. A két mechanizmus egymástól független.
A melanokortin-4 receptor részt vesz az étvágy és az energiaegyensúly szabályozásában is, ami külön kutatási irányok alapját képezi ugyanezen a receptoron.
Állatkísérletekben nyomon követték, mi történik az MC4R aktiválása után: a hipotalamusz egy kis területén (mediális preoptikus terület) dopamin szabadul fel. Ez a terület a motivációért felelős, nem magáért a végrehajtásért. Ezért a PT-141 egy már meglévő jelet erősít fel, nem hoz létre újat – megfelelő inger nélküli vizsgálatokban nem mutatható ki hatás.
Kutatási adatok és megfigyelések
A megfigyelések a centrálisan közvetített válaszokra összpontosítanak, és ellenőrzött körülmények között, standardizált kérdőívekkel követték nyomon őket.
Egy külön kutatási irány a táplálkozási viselkedésre gyakorolt hatást vizsgálja, amely ugyanennek a receptornak az energiaszabályozásban betöltött szerepéből ered.
Megállapítható, hogy a válasz bizonyos késéssel jelentkezik az alkalmazáshoz képest, ami megfelel a mechanizmus centrális jellegének. Szubkután alkalmazás esetén a legmagasabb vérkoncentráció körülbelül egy óra után áll be, a hatóanyag fele pedig körülbelül 2,7 óra alatt bomlik le. A válasz később jelentkezik, mint a vérszint csúcsa, és azt követően is fennmarad.
A klinikai vizsgálatok három csoportra oszthatók: férfiaknál – intranazálisan és szubkután (Molinoff 2003, Diamond 2004); nőknél – intranazálisan (Safarinejad 2008); nőknél – szubkután, két nagy harmadik fázisú vizsgálat (RECONNECT, 2016–2018). Ez az egyetlen peptid ebben a kategóriában, amelyet mindkét nemnél vizsgáltak.
A közzétett adatok értelmezésekor figyelembe kell venni a preklinikai és klinikai körülmények közötti különbséget. A sejttenyészetekből és állatmodellekből származó eredmények mechanizmust írnak le, de nem tesznek lehetővé mennyiségi következtetéseket emberi körülményekre vonatkozóan.
A preklinikai vizsgálatokban alkalmazott dózistartományok gyakran nem közvetlenül átvihetők a fajok közötti anyagcsere-különbségek miatt. Ezt a korlátozást az áttekintő munkák következetesen megemlítik.
Példaszámítások
Az alábbi számítások kizárólag matematikai példák, amelyek bemutatják a hatóanyag teljes mennyisége, az oldószer térfogata és a kapott koncentráció közötti összefüggést. Nem jelentenek dózisajánlást, alkalmazási sémát vagy használati utasítást.
10 mg feloldása 2 ml bakteriosztatikus vízzel:
A kapott koncentráció 5 mg/ml, ahol 0,20 ml 1 mg hatóanyagot tartalmaz.
Példaértékek:
- 0,1 ml = 0,5 mg
- 0,2 ml = 1 mg
- 0,3 ml = 1,5 mg
- 0,4 ml = 2 mg
- 0,5 ml = 2,5 mg
Tudományos publikációk áttekintése
A PT-141 azon vegyületek közé tartozik ebben a kategóriában, amelyek ellenőrzött klinikai vizsgálatokon estek át, ami az erre vonatkozó adatokat rendszerezettebbé teszi, mint a legtöbb más itt szereplő peptidnél.
Az eredmények a vizsgált konkrét populációkra és körülményekre vonatkoznak.
Az intranazális formát 2008-ban elhagyták, mert a résztvevők egy részénél megemelkedett a vérnyomás. Ezt követően minden vizsgálat szubkután formával, alacsonyabb dózisban történt. A 3. fázisban egyszeri, 1,75 mg-os szubkután dózist alkalmaztak. 2019-ben ezt a formát az USA-ban jóváhagyták egy konkrét indikációra nőknél. Ezt az irodalomból származó tényként közöljük, nem alkalmazási útmutatóként.
A placebóhoz viszonyított különbség ezekben a vizsgálatokban statisztikailag szignifikáns, de kicsi.
Biztonsági adatok a vizsgálatokból
A leggyakoribb megfigyelések a hányinger, kipirulás és fejfájás. A 3. fázisban a résztvevők körülbelül 40%-ánál jelentkezett hányinger – leggyakrabban a kezdetekor, majd csökkent. Körülbelül 13% hagyta abba a részvételt emiatt. Ritkábban: reakció az alkalmazás helyén és orrdugulás (intranazális forma esetén).
A vérnyomás átmenetileg emelkedik – a szisztolés körülbelül 6 Hgmm-rel, a diasztolés körülbelül 3 Hgmm-rel. A csúcs 2–4 órával az alkalmazás után jelentkezik, a 12. órára normalizálódik. Ez az oka annak, hogy az intranazális programot leállították.
Ismételt alkalmazás esetén leírtak bőrelszíneződést egyes területeken – az arcon, az ínyen és a mellkason, gyakrabban sötétebb bőrű személyeknél. Ez az MC1R-re kifejtett maradék hatásból ered. Dózisfüggő, és nem mindig múlik el.
Leírt kölcsönhatások: PDE5-gátlókkal (a két érrendszeri hatás összeadódik), alkohollal (fokozott hányinger és szédülés), vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel (kiszámíthatatlan hatás). A PT-141 lassítja a gyomorürülést, ezért lassítja az egyidejűleg szájon át bevitt anyagok felszívódását.
Az ebbe a kategóriába tartozó vegyületek általános korlátja a hosszú távú, ellenőrzött emberi vizsgálatok hiánya. A rendelkezésre álló információk mechanizmust és rövid távú megfigyeléseket írnak le, nem pedig a hosszú távú alkalmazás biztonsági profilját.
A termék kizárólag kutatási célra szolgál. Nem élelmiszer, étrend-kiegészítő vagy gyógyszer, és nem betegségek diagnosztizálására, kezelésére vagy megelőzésére szolgál.